João Cidade 1495-ben született Portugáliában. Évtizedeken keresztül kereste élete értelmét pásztorként, katonaként, kézművesként vagy könyvárusként.

1539-ben a dél-spanyolországi Granadában meghallotta Avilai Szent János egyik prédikációját, ami mélyen megérintette őt. Elveszítette belső egyensúlyát, mindenét elajándékozta, mire állítólagos elmebetegsége miatt kórházba vitték. János ott megismerte a betegek ínségét, különösen a lelki betegek nyomorúságát. Ezek az élmények lelke legmélyéig hatoltak, és megérlelték benne azt a kívánságot, hogy újabb mércéknek megfelelő kórházat hozzon létre.

Elbocsátása után elkezdte összegyűjteni az utcáról a betegeket, akiket egy baráti család házának kapuíve alatt gondozott. A kapuívre kitett felirat „A szív parancsoljon” lett iránymutató számára. A következő években Szent János egy további kórházat is létrehozott Granadában, egyre több beteget ápolt, és sok hasonló gondolkodású társra talált, akik csatlakoztak hozzá és eszméihez.

Az akkori körülmények között a betegápoláshoz való hozzáállása forradalmi volt. Kórházaiban minden beteg saját ágyat kapott. János ugyanígy szétválasztotta a betegeket is nemek és betegségek szerint, lelkigondozókat hívott házaiba, először készített írásbeli feljegyzéseket a betegekről, és így a modern kórházak úttörőjének számít.

Istenes Szent János 1550. március 8-án halt meg. Két évtizeddel később V. Piusz pápa egyházilag elismerte az „ispotályos testvéreket“. Istenes Szent Jánost 1630-ban boldoggá, 1690-ben szentté avatták, és később a betegek és minden betegápoló védőszentjévé is kinevezték.

Ünnepnapja március 8-a, élete jelmondata így hangzott

„Jót tenni, és azt jól tenni!”